3-2-1-egri

---

3.2.1 Utazás Konstantinápolyba Török Bálint kiszabadítására – Reise nach Konstantinopel zur Befreiung von Bálint Török

---

1. A vállalkozás gondolata nem egyetlen pillanatban született, hanem lassan érlelődött, ahogy a lelkiismeret szokta a maga terveit kihordani. – Der Gedanke an das Unternehmen entstand nicht in einem einzigen Augenblick, sondern reifte langsam heran, wie das Gewissen seine Pläne auszutragen pflegt.

2. Török Bálint már évek óta a Héttoronyban raboskodott, s Magyarországon lassanként megszokták a hiányát, ahogy az emberek mindent megszoknak. – Bálint Török schmachtete schon seit Jahren im Kerker der Sieben Türme, und in Ungarn gewöhnte man sich allmählich an sein Fehlen, wie die Menschen sich an alles gewöhnen.

3. A megszokás azonban Gergelyben nem talált otthonra, mert ő nem urat vesztett, hanem nevelőapát. – Die Gewöhnung aber fand in Gergely keine Heimat, denn er hatte nicht einen Herrn verloren, sondern einen Ziehvater.

4. Aki egyszer kenyeret és otthont kapott valakitől, annak az adósság nem elévülő számla, hanem élő kötelesség. – Wer einmal Brot und Heim von jemandem empfangen hat, für den ist die Schuld keine verjährende Rechnung, sondern eine lebendige Pflicht.

5. Gárdonyi ezt a fejezetet szándékosan lassan indítja, mert a nagy utazások mindig hosszabb csöndből nőnek ki. – Gárdonyi lässt dieses Kapitel absichtlich langsam beginnen, denn die großen Reisen wachsen stets aus einer längeren Stille hervor.

6. Előbb a térkép, aztán a pénz, aztán a hamis levelek – a hősiesség sohasem nélkülözheti az aprómunkát. – Erst die Karte, dann das Geld, dann die falschen Briefe – das Heldentum kann auf die Kleinarbeit niemals verzichten.

7. Mert a regény éppen abban különbözik a lovagi mesétől, hogy megmutatja a készülődés unalmas részleteit is. – Denn der Roman unterscheidet sich vom Ritterepos gerade darin, dass er auch die langweiligen Einzelheiten der Vorbereitung zeigt.

8. A társaság kicsi volt, mert nagy csapattal nem lehet észrevétlenül átkelni idegen országon. – Die Gesellschaft war klein, denn mit großem Trupp lässt sich ein fremdes Land nicht unbemerkt durchqueren.

9. Gergely mellé Mekcsey István állt, s ez a barátság ekkorra már túljutott minden próbán. – An Gergelys Seite trat István Mekcsey, und diese Freundschaft hatte zu jener Zeit bereits jede Probe hinter sich.

10. Velük tartott a cigány Sárközi, aki hamis kulcsot, hamis pecsétet és hamis mosolyt egyformán készített. – Mit ihnen zog der Zigeuner Sárközi, der falsche Schlüssel, falsche Siegel und falsches Lächeln gleichermaßen anfertigte.

11. Sárközi alakja a magyar próza egyik legérdekesebb mellékfigurája: gyáva, csaló, megvesztegethető, és mégis nélkülözhetetlen. – Die Gestalt Sárközis ist eine der interessantesten Nebenfiguren der ungarischen Prosa: feige, betrügerisch, bestechlich und dennoch unentbehrlich.

12. Gárdonyi nem idealizálja, de nem is veti meg, mert tudja, hogy a nagy tervek gyakran kis emberek ügyességén fordulnak meg. – Gárdonyi idealisiert ihn nicht, verachtet ihn aber auch nicht, denn er weiß, dass große Pläne oft an der Geschicklichkeit kleiner Leute hängen.

13. Éva pedig nem maradt otthon, jóllehet mindenki ezt várta tőle. – Éva aber blieb nicht zu Hause, obwohl alle es von ihr erwarteten.

14. Férfiruhát öltött, haját levágatta, s a nevét is elhagyta a hosszú út idejére. – Sie legte Männerkleidung an, ließ ihr Haar schneiden und legte für die Dauer der langen Reise auch ihren Namen ab.

15. Ez az átöltözés nem játék volt, hanem a korszak egyetlen módja arra, hogy egy asszony szabadon mozogjon. – Diese Verkleidung war kein Spiel, sondern die einzige Möglichkeit jener Epoche, dass eine Frau sich frei bewegen konnte.

16. A magyar irodalomban kevés olyan női alak akad, aki ennyire természetesen lép át a maga korlátain. – In der ungarischen Literatur gibt es wenige weibliche Gestalten, die ihre Schranken so selbstverständlich überschreiten.

17. Gergely ellenkezett, mert félt érte, s a félelem mindig a tiltás szavaival beszél. – Gergely widersprach, weil er um sie fürchtete, und die Furcht spricht immer mit den Worten des Verbots.

18. Éva azonban egyszerűen felült a lovára, s ezzel a vita be is fejeződött. – Éva aber setzte sich einfach auf ihr Pferd, und damit war der Streit auch schon beendet.

19. Az út délnek vezetett, a hódoltság szélén át, ahol a falvak neve még magyar volt, az adó viszont már török. – Der Weg führte nach Süden, am Rand des besetzten Gebiets entlang, wo die Namen der Dörfer noch ungarisch waren, die Steuer jedoch schon türkisch.

20. Ez a kettősség adja a fejezet legmélyebb történelmi rétegét: egy ország, amely két úrnak fizet, és egyiket sem szereti. – Diese Doppelheit bildet die tiefste geschichtliche Schicht des Kapitels: ein Land, das zwei Herren zahlt und keinen von beiden liebt.

21. Az utazók kereskedőnek adták ki magukat, s a szerep megkövetelte, hogy áruval is rendelkezzenek. – Die Reisenden gaben sich als Kaufleute aus, und die Rolle verlangte, dass sie auch Waren mit sich führten.

22. Vittek posztót, kést, apró ezüstholmit, mert a hamis élethez valódi tárgyak kellenek. – Sie führten Tuch, Messer und kleines Silbergerät mit sich, denn ein falsches Leben braucht echte Gegenstände.

23. Sárközi tanította meg őket alkudozni, s a fiatalok először itt látták, hogy a hazugság is mesterség. – Sárközi lehrte sie das Feilschen, und die jungen Leute sahen hier zum ersten Mal, dass auch die Lüge ein Handwerk ist.

24. Aki rosszul alkuszik, az elárulja magát, mert az igazi kereskedő minden fillérért küzd. – Wer schlecht feilscht, verrät sich, denn der echte Kaufmann kämpft um jeden Heller.

25. A Duna mentén haladtak, s a folyó napokon át kísérte őket, mint egy hallgatag útitárs. – Sie zogen die Donau entlang, und der Strom begleitete sie tagelang wie ein schweigsamer Weggefährte.

26. Belgrád falai alatt először érezték meg igazán, milyen hatalmas az a birodalom, amelynek most a torkába indulnak. – Unter den Mauern von Belgrad spürten sie zum ersten Mal wirklich, wie gewaltig jenes Reich war, in dessen Rachen sie nun zogen.

27. A vár ormain lófarkas zászlók lobogtak, s a kikötőben húsz nyelven kiabáltak az emberek. – Auf den Zinnen der Burg wehten Rossschweiffahnen, und im Hafen schrien die Menschen in zwanzig Sprachen.

28. Gergely ekkor értette meg, hogy a török nem barbár horda, hanem szervezett, írástudó, hivatalnokokkal működő állam. – Gergely begriff hier, dass die Türken keine barbarische Horde waren, sondern ein geordneter, schriftkundiger, von Beamten verwalteter Staat.

29. Ez a felismerés a regény egyik legérettebb mozzanata, mert Gárdonyi nem enged a könnyű ellenségképnek. – Diese Erkenntnis ist einer der reifsten Momente des Romans, denn Gárdonyi gibt dem bequemen Feindbild nicht nach.

30. Az ellenség nagysága ugyanis nem kisebbíti a védekezők érdemét, hanem éppen megnöveli. – Die Größe des Feindes schmälert nämlich das Verdienst der Verteidiger nicht, sondern steigert es gerade.

31. Nis és Szófia között hegyek közé szorult az út, s az éjszakák hidegek voltak a nyár közepén is. – Zwischen Niš und Sofia zwängte sich der Weg zwischen Berge, und die Nächte waren selbst mitten im Sommer kalt.

32. Karavánszerájokban aludtak, ahol a padlón feküdtek egymás mellett örmények, görögök, zsidók és bosnyákok. – Sie schliefen in Karawansereien, wo Armenier, Griechen, Juden und Bosnier nebeneinander auf dem Boden lagen.

33. Éva ilyenkor a fal felé fordult, s a köpenyét a fejére húzta, mert egy asszonynak sok mindent el kell rejtenie. – Éva wandte sich in solchen Nächten zur Wand und zog den Mantel über den Kopf, denn eine Frau muss vieles verbergen.

34. Egyszer egy szolga majdnem leleplezte, de Mekcsey durva tréfával elterelte a figyelmet. – Einmal hätte ein Diener sie beinahe entlarvt, doch Mekcsey lenkte mit einem groben Scherz die Aufmerksamkeit ab.

35. A durvaság ebben a helyzetben álarc volt, s Gárdonyi pontosan tudja, mikor kell a hősének illetlennek lennie. – Die Grobheit war in dieser Lage eine Maske, und Gárdonyi weiß genau, wann sein Held unschicklich sein muss.

36. Az út hetekig tartott, és a fejezet lassan átalakul utazási elbeszéléssé. – Die Reise dauerte Wochen, und das Kapitel verwandelt sich allmählich in einen Reisebericht.

37. Gárdonyi maga is beutazta Kis-Ázsiát és Konstantinápolyt, mielőtt megírta a regényt. – Gárdonyi selbst bereiste Kleinasien und Konstantinopel, bevor er den Roman schrieb.

38. Ezért olyan pontos itt a fűszerek szaga, a szamárordítás, a por, a kőfalak sárgás fénye. – Darum ist hier der Geruch der Gewürze so genau getroffen, das Eselsgeschrei, der Staub, das gelbliche Licht der Steinmauern.

39. A magyar prózában ez az egyik legkorábbi olyan keleti tabló, amely nem díszlet, hanem megfigyelés. – In der ungarischen Prosa ist dies eines der frühesten orientalischen Tableaus, das keine Kulisse ist, sondern Beobachtung.

40. Amikor Drinápolyon túl a táj kitárult, a levegőben már ott érződött a tenger sós lehelete. – Als sich hinter Adrianopel die Landschaft öffnete, lag in der Luft schon der salzige Hauch des Meeres.

41. Éva sohasem látott még tengert, s amikor először megpillantotta, sokáig nem szólt semmit. – Éva hatte noch nie ein Meer gesehen, und als sie es zum ersten Mal erblickte, sagte sie lange nichts.

42. Egy magyar embernek a víz addig folyó volt, part és túlpart, itt viszont a túlpart hiányzott. – Für einen Ungarn war Wasser bis dahin ein Fluss gewesen, Ufer und jenseitiges Ufer, hier aber fehlte das jenseitige Ufer.

43. A végtelenség első látványa mindig alázatot szül, s a szereplők ettől kezdve halkabban beszélnek. – Der erste Anblick der Unendlichkeit gebiert immer Demut, und die Gestalten sprechen von da an leiser.

44. Konstantinápoly úgy tárult eléjük, mint egy hegyoldalra öntött kőrengeteg, kupolákkal és karcsú minaretekkel; fölöttük galambok keringtek, alattuk hajók erdeje ringott az Aranyszarv-öbölben. – Konstantinopel tat sich vor ihnen auf wie ein über einen Berghang gegossenes Steinmeer, mit Kuppeln und schlanken Minaretten; über ihnen kreisten Tauben, unter ihnen wiegte sich ein Wald von Schiffen im Goldenen Horn.

45. A város nagyobb volt, mint minden magyar város együttvéve, s ez a szám önmagában is fenyegetés volt. – Die Stadt war größer als alle ungarischen Städte zusammen, und diese Zahl allein war schon eine Drohung.

46. Gergely hallgatott, mert megértette, hogy Buda elvesztése nem véletlen baleset volt, hanem következmény. – Gergely schwieg, denn er begriff, dass der Verlust von Buda kein zufälliges Unglück gewesen war, sondern eine Folge.

47. A Héttorony a város falainál állt, a Márvány-tenger közelében, s messziről szinte szelídnek látszott. – Der Kerker der Sieben Türme stand bei den Stadtmauern, nahe dem Marmarameer, und wirkte von weitem beinahe sanft.

48. A falak sárga köve melegen fénylett a napban, mintha nem is börtön volna, hanem valami régi palota. – Der gelbe Stein der Mauern glänzte warm in der Sonne, als wäre es gar kein Gefängnis, sondern irgendein alter Palast.

49. Ez a szépség tette igazán rettenetessé: az embert nem a sötét vermek törik meg, hanem a közömbös ragyogás. – Diese Schönheit machte ihn erst wahrhaft schrecklich: Den Menschen bricht nicht das dunkle Verlies, sondern der gleichgültige Glanz.

50. Odabent ült Török Bálint, a magyar főúr, akit ígéretekkel csaltak sátorba, s láncokkal küldtek tovább. – Drinnen saß Bálint Török, der ungarische Magnat, den man mit Versprechungen ins Zelt gelockt und in Ketten weitergeschickt hatte.

51. Fogsága a magyar történelem egyik legkeserűbb példázata a szó értékéről a hatalom kezében. – Seine Gefangenschaft ist eines der bittersten Gleichnisse der ungarischen Geschichte über den Wert des Wortes in der Hand der Macht.

52. Az utazók először napokig csak nézték a tornyokat, mert a felderítés a szabadítás első fele. – Die Reisenden betrachteten die Türme zunächst tagelang nur, denn die Erkundung ist die erste Hälfte der Befreiung.

53. Megjegyezték az őrségváltás idejét, a kapuk számát, a vízhordók útját, a falak magasságát. – Sie merkten sich die Zeit der Wachablösung, die Zahl der Tore, den Weg der Wasserträger, die Höhe der Mauern.

54. Gergely itt már azt csinálja, amit később Egerben mesterfokon fog: méri a világot, hogy fordítson rajta. – Gergely tut hier bereits das, was er später in Eger meisterhaft tun wird: Er vermisst die Welt, um sie zu wenden.

55. A gyerek, aki egykor a fákat számolta a török nyergében, most kapukat és őröket számol. – Das Kind, das einst im Sattel des Türken die Bäume zählte, zählt nun Tore und Wächter.

56. Ez a következetesség teszi Gárdonyi hősét irodalmilag hitelessé: minden képessége korábbi jelenetből nő ki. – Diese Folgerichtigkeit macht Gárdonyis Helden literarisch glaubwürdig: Jede seiner Fähigkeiten wächst aus einer früheren Szene hervor.

57. Sárközi közben megvesztegetett egy görög szolgát, s a pénz megnyitotta a szájakat. – Sárközi bestach unterdessen einen griechischen Diener, und das Geld öffnete die Münder.

58. Megtudták, hogy a foglyot nem a legmélyebb kazamatában tartják, hanem egy toronyszobában. – Sie erfuhren, dass man den Gefangenen nicht in der tiefsten Kasematte hielt, sondern in einer Turmkammer.

59. Megtudták azt is, hogy a szultán személyes parancsa őrzi, s ez rosszabb minden vasrácsnál. – Sie erfuhren auch, dass ihn der persönliche Befehl des Sultans bewachte, und das ist schlimmer als jedes Eisengitter.

60. Mert a rácsot ki lehet fűrészelni, a parancsot azonban nem. – Denn ein Gitter kann man durchsägen, einen Befehl aber nicht.

61. A remény ekkor kezdett el vékonyodni, jóllehet még senki sem mondta ki hangosan. – Die Hoffnung begann hier dünner zu werden, obgleich es noch niemand laut aussprach.

62. Gárdonyi mesteri fokozással tartja fenn a feszültséget: minden új értesülés egy kicsit közelebb visz és egy kicsit reménytelenebb. – Gárdonyi hält die Spannung durch meisterhafte Steigerung aufrecht: Jede neue Nachricht führt ein wenig näher heran und ist ein wenig hoffnungsloser.

63. Közben a város a maga életét élte, és ez a hétköznapiság külön borzongást ad a jelenetnek. – Unterdessen lebte die Stadt ihr eigenes Leben, und diese Alltäglichkeit verleiht der Szene einen eigenen Schauer.

64. A bazárban fügét árultak, a kávéházakban meséltek, a mecsetekből ötször szólt a müezzin. – Im Basar verkaufte man Feigen, in den Kaffeehäusern erzählte man Geschichten, aus den Moscheen rief fünfmal der Muezzin.

65. Egy nagy birodalom nem gyűlölettel él, hanem szokásokkal, s ez a magyar utazók számára megrendítő felfedezés volt. – Ein großes Reich lebt nicht von Hass, sondern von Gewohnheiten, und das war für die ungarischen Reisenden eine erschütternde Entdeckung.

66. Éva egyszer egy török asszonyt látott a kúton, aki éppúgy dajkálta a gyerekét, mint bárki otthon. – Éva sah einmal am Brunnen eine türkische Frau, die ihr Kind genauso wiegte wie irgendjemand daheim.

67. A gondolat, hogy az ellenség otthon is ember, ritka a tizenkilencedik századi történelmi regényben. – Der Gedanke, dass der Feind zu Hause auch ein Mensch ist, ist im historischen Roman des neunzehnten Jahrhunderts selten.

68. Gárdonyi mégis megengedi magának, mert nem gyűlöletre, hanem helytállásra akar nevelni. – Gárdonyi erlaubt ihn sich dennoch, weil er nicht zum Hass, sondern zum Standhalten erziehen will.

69. A szálláshelyük egy görög fogadós házában volt, szűk utcában, a kikötő fölött. – Ihre Unterkunft lag im Haus eines griechischen Wirtes, in einer engen Gasse über dem Hafen.

70. Éjszakánként hallották a hullámok csobbanását és a bakter kiáltását, s ez az idegen zene sokáig nem hagyta őket aludni. – Nachts hörten sie das Klatschen der Wellen und den Ruf des Nachtwächters, und diese fremde Musik ließ sie lange nicht schlafen.

71. Az idegenség érzése ebben a fejezetben nem díszítés, hanem a cselekmény hajtóereje. – Das Gefühl der Fremdheit ist in diesem Kapitel keine Verzierung, sondern die treibende Kraft der Handlung.

72. Mert aki idegen földön cselekszik, annak minden mozdulata kétszer annyi erőbe kerül. – Denn wer in fremdem Land handelt, dem kostet jede Bewegung doppelt so viel Kraft.

73. A terv végül egyszerű volt, ahogy a jó tervek általában: hamis parancslevél és török ruha. – Der Plan war schließlich einfach, wie gute Pläne meistens: ein falscher Befehlsbrief und türkische Kleidung.

74. Sárközi viaszba nyomott pecsétet készített, s a munka éjszakákig tartott gyertyafénynél. – Sárközi fertigte ein in Wachs gedrücktes Siegel, und die Arbeit dauerte Nächte hindurch bei Kerzenlicht.

75. Gergely ekkor tanulta meg, hogy a háború legveszélyesebb fegyvere gyakran a papír. – Gergely lernte hier, dass die gefährlichste Waffe des Krieges oft das Papier ist.

76. Egy hamisított aláírás több kaput nyit meg, mint egy ostromágyú. – Eine gefälschte Unterschrift öffnet mehr Tore als eine Belagerungskanone.

77. Mekcsey türelmetlen volt, mert a kardforgató ember nehezen viseli a várakozást. – Mekcsey war ungeduldig, denn der Mann des Schwertes erträgt das Warten schwer.

78. Kettejük vitái a fejezet legélőbb párbeszédei, mert két hősi életforma feszül bennük egymásnak. – Ihre Streitgespräche sind die lebendigsten Dialoge des Kapitels, denn in ihnen prallen zwei heldische Lebensformen aufeinander.

79. Az egyik a nyílt bátorságé, a másik a fortélyos észé, s a regény mindkettőnek helyet ad. – Die eine ist die der offenen Tapferkeit, die andere die des listigen Verstandes, und der Roman gibt beiden Raum.

80. Végül mégis Gergely szava döntött, mert a józanság ebben a történetben mindig erősebb az indulatnál. – Am Ende entschied dennoch Gergelys Wort, denn die Besonnenheit ist in dieser Geschichte stets stärker als der Aufbrausen.

81. A vállalkozás minden részlete kész volt, amikor Gergely egyik este megérintette a köpenye alatt az amulettet. – Alle Einzelheiten des Unternehmens waren bereit, als Gergely eines Abends unter seinem Mantel das Amulett berührte.

82. Nem tudta, hogy ugyanabban az órában a talizmán gazdája már ott jár a város utcáin. – Er wusste nicht, dass in derselben Stunde der Besitzer des Talismans bereits durch die Gassen der Stadt ging.

83. Gárdonyi itt egyetlen mondattal fordítja át a fejezetet reményből fenyegetéssé. – Gárdonyi kippt das Kapitel hier mit einem einzigen Satz von der Hoffnung in die Bedrohung.

84. A szerkezet ereje abban áll, hogy az olvasó többet tud, mint a hős, s emiatt szorong helyette. – Die Kraft der Konstruktion liegt darin, dass der Leser mehr weiß als der Held und deshalb an seiner Stelle bangt.

85. Éva a búcsú estéjén nem sírt, csak sokáig fogta a férje kezét, és nézte az ujján a vékony karikát. – Am Abend des Abschieds weinte Éva nicht, sie hielt nur lange die Hand ihres Mannes und betrachtete den dünnen Reif an seinem Finger.

86. „Ne feledd, hogy már nem csak magadért felelsz” – mondta halkan, s ez a mondat a titkos esküvőt kötötte ide. – „Vergiss nicht, dass du nicht mehr nur für dich selbst einstehst“, sagte sie leise, und dieser Satz knüpfte die heimliche Trauung hier an.

87. Gergely bólintott, de mindketten tudták, hogy az ígéretnek ilyen ügyekben kevés a súlya. – Gergely nickte, doch beide wussten, dass ein Versprechen in solchen Dingen wenig Gewicht hat.

88. A hűség és a kötelesség itt nem ellentétek, hanem ugyanannak az érmének két oldala. – Treue und Pflicht sind hier keine Gegensätze, sondern zwei Seiten derselben Münze.

89. Ezért nem lehet ezt a fejezetet kalandregényként olvasni, jóllehet minden kelléke megvan hozzá. – Darum lässt sich dieses Kapitel nicht als Abenteuerroman lesen, obwohl ihm keines der Requisiten dazu fehlt.

90. Az igazi tétje ugyanis erkölcsi: meddig terjed az ember tartozása annak, aki felnevelte. – Sein wahrer Einsatz ist nämlich ein sittlicher: Wie weit reicht die Schuld eines Menschen gegenüber dem, der ihn großgezogen hat.

91. A magyar olvasó számára ez a kérdés különösen ismerős, mert az ország egész története hasonló adósságokból áll. – Für den ungarischen Leser ist diese Frage besonders vertraut, weil die ganze Geschichte des Landes aus ähnlichen Schulden besteht.

92. A hajnal, amelyen a hamis parancslevéllel elindultak, tiszta volt és szélcsendes. – Der Morgen, an dem sie mit dem falschen Befehlsbrief aufbrachen, war klar und windstill.

93. A Márvány-tenger sima volt, mint az olvasztott ólom, s a tornyok árnyéka hosszan nyúlt a vízre. – Das Marmarameer war glatt wie geschmolzenes Blei, und der Schatten der Türme reichte lang über das Wasser.

94. Gergely a kapuhoz lépett, kezében a pecsétes irattal, s szíve úgy vert, mint hajdan az erdőben. – Gergely trat an das Tor, in der Hand das gesiegelte Schriftstück, und sein Herz schlug wie einst im Wald.

95. Csakhogy most nem gyermek volt, hanem férj, katona és tervező elme. – Nur war er jetzt kein Kind mehr, sondern Ehemann, Soldat und planender Verstand.

96. A kapu kinyílt előtte, s ez a pillanat a regény egyik legnagyobb csöndje. – Das Tor öffnete sich vor ihm, und dieser Augenblick ist eine der größten Stillen des Romans.

97. Ami mögötte következik, az már a kudarc története, de a kudarc még nem látszik. – Was danach folgt, ist bereits die Geschichte des Scheiterns, doch das Scheitern ist noch nicht sichtbar.

98. Gárdonyi ezért zárja ezt a részt a küszöbön, mert a küszöb mindig többet mond, mint a szoba. – Darum schließt Gárdonyi diesen Teil auf der Schwelle, denn die Schwelle sagt immer mehr als der Raum.

99. Az olvasó ekkor még hiszi, hogy sikerülhet, s ez a hit teszi majd fájdalmassá a következő fejezetet. – Der Leser glaubt hier noch, dass es gelingen kann, und dieser Glaube wird das nächste Kapitel schmerzhaft machen.

100. Így indult el Konstantinápolyba a magyar irodalom egyik legszebb, leghiábavalóbb és legemberibb szabadító vállalkozása. – So brach nach Konstantinopel eines der schönsten, vergeblichsten und menschlichsten Befreiungsunternehmen der ungarischen Literatur auf.

(aufklappen)magyar

1. A vállalkozás gondolata nem egyetlen pillanatban született, hanem lassan érlelődött, ahogy a lelkiismeret szokta a maga terveit kihordani.

2. Török Bálint már évek óta a Héttoronyban raboskodott, s Magyarországon lassanként megszokták a hiányát, ahogy az emberek mindent megszoknak.

3. A megszokás azonban Gergelyben nem talált otthonra, mert ő nem urat vesztett, hanem nevelőapát.

4. Aki egyszer kenyeret és otthont kapott valakitől, annak az adósság nem elévülő számla, hanem élő kötelesség.

5. Gárdonyi ezt a fejezetet szándékosan lassan indítja, mert a nagy utazások mindig hosszabb csöndből nőnek ki.

6. Előbb a térkép, aztán a pénz, aztán a hamis levelek

7. Mert a regény éppen abban különbözik a lovagi mesétől, hogy megmutatja a készülődés unalmas részleteit is.

8. A társaság kicsi volt, mert nagy csapattal nem lehet észrevétlenül átkelni idegen országon.

9. Gergely mellé Mekcsey István állt, s ez a barátság ekkorra már túljutott minden próbán.

10. Velük tartott a cigány Sárközi, aki hamis kulcsot, hamis pecsétet és hamis mosolyt egyformán készített.

11. Sárközi alakja a magyar próza egyik legérdekesebb mellékfigurája: gyáva, csaló, megvesztegethető, és mégis nélkülözhetetlen.

12. Gárdonyi nem idealizálja, de nem is veti meg, mert tudja, hogy a nagy tervek gyakran kis emberek ügyességén fordulnak meg.

13. Éva pedig nem maradt otthon, jóllehet mindenki ezt várta tőle.

14. Férfiruhát öltött, haját levágatta, s a nevét is elhagyta a hosszú út idejére.

15. Ez az átöltözés nem játék volt, hanem a korszak egyetlen módja arra, hogy egy asszony szabadon mozogjon.

16. A magyar irodalomban kevés olyan női alak akad, aki ennyire természetesen lép át a maga korlátain.

17. Gergely ellenkezett, mert félt érte, s a félelem mindig a tiltás szavaival beszél.

18. Éva azonban egyszerűen felült a lovára, s ezzel a vita be is fejeződött.

19. Az út délnek vezetett, a hódoltság szélén át, ahol a falvak neve még magyar volt, az adó viszont már török.

20. Ez a kettősség adja a fejezet legmélyebb történelmi rétegét: egy ország, amely két úrnak fizet, és egyiket sem szereti.

21. Az utazók kereskedőnek adták ki magukat, s a szerep megkövetelte, hogy áruval is rendelkezzenek.

22. Vittek posztót, kést, apró ezüstholmit, mert a hamis élethez valódi tárgyak kellenek.

23. Sárközi tanította meg őket alkudozni, s a fiatalok először itt látták, hogy a hazugság is mesterség.

24. Aki rosszul alkuszik, az elárulja magát, mert az igazi kereskedő minden fillérért küzd.

25. A Duna mentén haladtak, s a folyó napokon át kísérte őket, mint egy hallgatag útitárs.

26. Belgrád falai alatt először érezték meg igazán, milyen hatalmas az a birodalom, amelynek most a torkába indulnak.

27. A vár ormain lófarkas zászlók lobogtak, s a kikötőben húsz nyelven kiabáltak az emberek.

28. Gergely ekkor értette meg, hogy a török nem barbár horda, hanem szervezett, írástudó, hivatalnokokkal működő állam.

29. Ez a felismerés a regény egyik legérettebb mozzanata, mert Gárdonyi nem enged a könnyű ellenségképnek.

30. Az ellenség nagysága ugyanis nem kisebbíti a védekezők érdemét, hanem éppen megnöveli.

31. Nis és Szófia között hegyek közé szorult az út, s az éjszakák hidegek voltak a nyár közepén is.

32. Karavánszerájokban aludtak, ahol a padlón feküdtek egymás mellett örmények, görögök, zsidók és bosnyákok.

33. Éva ilyenkor a fal felé fordult, s a köpenyét a fejére húzta, mert egy asszonynak sok mindent el kell rejtenie.

34. Egyszer egy szolga majdnem leleplezte, de Mekcsey durva tréfával elterelte a figyelmet.

35. A durvaság ebben a helyzetben álarc volt, s Gárdonyi pontosan tudja, mikor kell a hősének illetlennek lennie.

36. Az út hetekig tartott, és a fejezet lassan átalakul utazási elbeszéléssé.

37. Gárdonyi maga is beutazta Kis-Ázsiát és Konstantinápolyt, mielőtt megírta a regényt.

38. Ezért olyan pontos itt a fűszerek szaga, a szamárordítás, a por, a kőfalak sárgás fénye.

39. A magyar prózában ez az egyik legkorábbi olyan keleti tabló, amely nem díszlet, hanem megfigyelés.

40. Amikor Drinápolyon túl a táj kitárult, a levegőben már ott érződött a tenger sós lehelete.

41. Éva sohasem látott még tengert, s amikor először megpillantotta, sokáig nem szólt semmit.

42. Egy magyar embernek a víz addig folyó volt, part és túlpart, itt viszont a túlpart hiányzott.

43. A végtelenség első látványa mindig alázatot szül, s a szereplők ettől kezdve halkabban beszélnek.

44. Konstantinápoly úgy tárult eléjük, mint egy hegyoldalra öntött kőrengeteg, kupolákkal és karcsú minaretekkel; fölöttük galambok keringtek, alattuk hajók erdeje ringott az Aranyszarv-öbölben.

45. A város nagyobb volt, mint minden magyar város együttvéve, s ez a szám önmagában is fenyegetés volt.

46. Gergely hallgatott, mert megértette, hogy Buda elvesztése nem véletlen baleset volt, hanem következmény.

47. A Héttorony a város falainál állt, a Márvány-tenger közelében, s messziről szinte szelídnek látszott.

48. A falak sárga köve melegen fénylett a napban, mintha nem is börtön volna, hanem valami régi palota.

49. Ez a szépség tette igazán rettenetessé: az embert nem a sötét vermek törik meg, hanem a közömbös ragyogás.

50. Odabent ült Török Bálint, a magyar főúr, akit ígéretekkel csaltak sátorba, s láncokkal küldtek tovább.

51. Fogsága a magyar történelem egyik legkeserűbb példázata a szó értékéről a hatalom kezében.

52. Az utazók először napokig csak nézték a tornyokat, mert a felderítés a szabadítás első fele.

53. Megjegyezték az őrségváltás idejét, a kapuk számát, a vízhordók útját, a falak magasságát.

54. Gergely itt már azt csinálja, amit később Egerben mesterfokon fog: méri a világot, hogy fordítson rajta.

55. A gyerek, aki egykor a fákat számolta a török nyergében, most kapukat és őröket számol.

56. Ez a következetesség teszi Gárdonyi hősét irodalmilag hitelessé: minden képessége korábbi jelenetből nő ki.

57. Sárközi közben megvesztegetett egy görög szolgát, s a pénz megnyitotta a szájakat.

58. Megtudták, hogy a foglyot nem a legmélyebb kazamatában tartják, hanem egy toronyszobában.

59. Megtudták azt is, hogy a szultán személyes parancsa őrzi, s ez rosszabb minden vasrácsnál.

60. Mert a rácsot ki lehet fűrészelni, a parancsot azonban nem.

61. A remény ekkor kezdett el vékonyodni, jóllehet még senki sem mondta ki hangosan.

62. Gárdonyi mesteri fokozással tartja fenn a feszültséget: minden új értesülés egy kicsit közelebb visz és egy kicsit reménytelenebb.

63. Közben a város a maga életét élte, és ez a hétköznapiság külön borzongást ad a jelenetnek.

64. A bazárban fügét árultak, a kávéházakban meséltek, a mecsetekből ötször szólt a müezzin.

65. Egy nagy birodalom nem gyűlölettel él, hanem szokásokkal, s ez a magyar utazók számára megrendítő felfedezés volt.

66. Éva egyszer egy török asszonyt látott a kúton, aki éppúgy dajkálta a gyerekét, mint bárki otthon.

67. A gondolat, hogy az ellenség otthon is ember, ritka a tizenkilencedik századi történelmi regényben.

68. Gárdonyi mégis megengedi magának, mert nem gyűlöletre, hanem helytállásra akar nevelni.

69. A szálláshelyük egy görög fogadós házában volt, szűk utcában, a kikötő fölött.

70. Éjszakánként hallották a hullámok csobbanását és a bakter kiáltását, s ez az idegen zene sokáig nem hagyta őket aludni.

71. Az idegenség érzése ebben a fejezetben nem díszítés, hanem a cselekmény hajtóereje.

72. Mert aki idegen földön cselekszik, annak minden mozdulata kétszer annyi erőbe kerül.

73. A terv végül egyszerű volt, ahogy a jó tervek általában: hamis parancslevél és török ruha.

74. Sárközi viaszba nyomott pecsétet készített, s a munka éjszakákig tartott gyertyafénynél.

75. Gergely ekkor tanulta meg, hogy a háború legveszélyesebb fegyvere gyakran a papír.

76. Egy hamisított aláírás több kaput nyit meg, mint egy ostromágyú.

77. Mekcsey türelmetlen volt, mert a kardforgató ember nehezen viseli a várakozást.

78. Kettejük vitái a fejezet legélőbb párbeszédei, mert két hősi életforma feszül bennük egymásnak.

79. Az egyik a nyílt bátorságé, a másik a fortélyos észé, s a regény mindkettőnek helyet ad.

80. Végül mégis Gergely szava döntött, mert a józanság ebben a történetben mindig erősebb az indulatnál.

81. A vállalkozás minden részlete kész volt, amikor Gergely egyik este megérintette a köpenye alatt az amulettet.

82. Nem tudta, hogy ugyanabban az órában a talizmán gazdája már ott jár a város utcáin.

83. Gárdonyi itt egyetlen mondattal fordítja át a fejezetet reményből fenyegetéssé.

84. A szerkezet ereje abban áll, hogy az olvasó többet tud, mint a hős, s emiatt szorong helyette.

85. Éva a búcsú estéjén nem sírt, csak sokáig fogta a férje kezét, és nézte az ujján a vékony karikát.

86. „Ne feledd, hogy már nem csak magadért felelsz”

87. Gergely bólintott, de mindketten tudták, hogy az ígéretnek ilyen ügyekben kevés a súlya.

88. A hűség és a kötelesség itt nem ellentétek, hanem ugyanannak az érmének két oldala.

89. Ezért nem lehet ezt a fejezetet kalandregényként olvasni, jóllehet minden kelléke megvan hozzá.

90. Az igazi tétje ugyanis erkölcsi: meddig terjed az ember tartozása annak, aki felnevelte.

91. A magyar olvasó számára ez a kérdés különösen ismerős, mert az ország egész története hasonló adósságokból áll.

92. A hajnal, amelyen a hamis parancslevéllel elindultak, tiszta volt és szélcsendes.

93. A Márvány-tenger sima volt, mint az olvasztott ólom, s a tornyok árnyéka hosszan nyúlt a vízre.

94. Gergely a kapuhoz lépett, kezében a pecsétes irattal, s szíve úgy vert, mint hajdan az erdőben.

95. Csakhogy most nem gyermek volt, hanem férj, katona és tervező elme.

96. A kapu kinyílt előtte, s ez a pillanat a regény egyik legnagyobb csöndje.

97. Ami mögötte következik, az már a kudarc története, de a kudarc még nem látszik.

98. Gárdonyi ezért zárja ezt a részt a küszöbön, mert a küszöb mindig többet mond, mint a szoba.

99. Az olvasó ekkor még hiszi, hogy sikerülhet, s ez a hit teszi majd fájdalmassá a következő fejezetet.

100. Így indult el Konstantinápolyba a magyar irodalom egyik legszebb, leghiábavalóbb és legemberibb szabadító vállalkozása.

(aufklappen)német

1. Der Gedanke an das Unternehmen entstand nicht in einem einzigen Augenblick, sondern reifte langsam heran, wie das Gewissen seine Pläne auszutragen pflegt.

2. Bálint Török schmachtete schon seit Jahren im Kerker der Sieben Türme, und in Ungarn gewöhnte man sich allmählich an sein Fehlen, wie die Menschen sich an alles gewöhnen.

3. Die Gewöhnung aber fand in Gergely keine Heimat, denn er hatte nicht einen Herrn verloren, sondern einen Ziehvater.

4. Wer einmal Brot und Heim von jemandem empfangen hat, für den ist die Schuld keine verjährende Rechnung, sondern eine lebendige Pflicht.

5. Gárdonyi lässt dieses Kapitel absichtlich langsam beginnen, denn die großen Reisen wachsen stets aus einer längeren Stille hervor.

6. a hősiesség sohasem nélkülözheti az aprómunkát. – Erst die Karte, dann das Geld, dann die falschen Briefe – das Heldentum kann auf die Kleinarbeit niemals verzichten.

7. Denn der Roman unterscheidet sich vom Ritterepos gerade darin, dass er auch die langweiligen Einzelheiten der Vorbereitung zeigt.

8. Die Gesellschaft war klein, denn mit großem Trupp lässt sich ein fremdes Land nicht unbemerkt durchqueren.

9. An Gergelys Seite trat István Mekcsey, und diese Freundschaft hatte zu jener Zeit bereits jede Probe hinter sich.

10. Mit ihnen zog der Zigeuner Sárközi, der falsche Schlüssel, falsche Siegel und falsches Lächeln gleichermaßen anfertigte.

11. Die Gestalt Sárközis ist eine der interessantesten Nebenfiguren der ungarischen Prosa: feige, betrügerisch, bestechlich und dennoch unentbehrlich.

12. Gárdonyi idealisiert ihn nicht, verachtet ihn aber auch nicht, denn er weiß, dass große Pläne oft an der Geschicklichkeit kleiner Leute hängen.

13. Éva aber blieb nicht zu Hause, obwohl alle es von ihr erwarteten.

14. Sie legte Männerkleidung an, ließ ihr Haar schneiden und legte für die Dauer der langen Reise auch ihren Namen ab.

15. Diese Verkleidung war kein Spiel, sondern die einzige Möglichkeit jener Epoche, dass eine Frau sich frei bewegen konnte.

16. In der ungarischen Literatur gibt es wenige weibliche Gestalten, die ihre Schranken so selbstverständlich überschreiten.

17. Gergely widersprach, weil er um sie fürchtete, und die Furcht spricht immer mit den Worten des Verbots.

18. Éva aber setzte sich einfach auf ihr Pferd, und damit war der Streit auch schon beendet.

19. Der Weg führte nach Süden, am Rand des besetzten Gebiets entlang, wo die Namen der Dörfer noch ungarisch waren, die Steuer jedoch schon türkisch.

20. Diese Doppelheit bildet die tiefste geschichtliche Schicht des Kapitels: ein Land, das zwei Herren zahlt und keinen von beiden liebt.

21. Die Reisenden gaben sich als Kaufleute aus, und die Rolle verlangte, dass sie auch Waren mit sich führten.

22. Sie führten Tuch, Messer und kleines Silbergerät mit sich, denn ein falsches Leben braucht echte Gegenstände.

23. Sárközi lehrte sie das Feilschen, und die jungen Leute sahen hier zum ersten Mal, dass auch die Lüge ein Handwerk ist.

24. Wer schlecht feilscht, verrät sich, denn der echte Kaufmann kämpft um jeden Heller.

25. Sie zogen die Donau entlang, und der Strom begleitete sie tagelang wie ein schweigsamer Weggefährte.

26. Unter den Mauern von Belgrad spürten sie zum ersten Mal wirklich, wie gewaltig jenes Reich war, in dessen Rachen sie nun zogen.

27. Auf den Zinnen der Burg wehten Rossschweiffahnen, und im Hafen schrien die Menschen in zwanzig Sprachen.

28. Gergely begriff hier, dass die Türken keine barbarische Horde waren, sondern ein geordneter, schriftkundiger, von Beamten verwalteter Staat.

29. Diese Erkenntnis ist einer der reifsten Momente des Romans, denn Gárdonyi gibt dem bequemen Feindbild nicht nach.

30. Die Größe des Feindes schmälert nämlich das Verdienst der Verteidiger nicht, sondern steigert es gerade.

31. Zwischen Niš und Sofia zwängte sich der Weg zwischen Berge, und die Nächte waren selbst mitten im Sommer kalt.

32. Sie schliefen in Karawansereien, wo Armenier, Griechen, Juden und Bosnier nebeneinander auf dem Boden lagen.

33. Éva wandte sich in solchen Nächten zur Wand und zog den Mantel über den Kopf, denn eine Frau muss vieles verbergen.

34. Einmal hätte ein Diener sie beinahe entlarvt, doch Mekcsey lenkte mit einem groben Scherz die Aufmerksamkeit ab.

35. Die Grobheit war in dieser Lage eine Maske, und Gárdonyi weiß genau, wann sein Held unschicklich sein muss.

36. Die Reise dauerte Wochen, und das Kapitel verwandelt sich allmählich in einen Reisebericht.

37. Gárdonyi selbst bereiste Kleinasien und Konstantinopel, bevor er den Roman schrieb.

38. Darum ist hier der Geruch der Gewürze so genau getroffen, das Eselsgeschrei, der Staub, das gelbliche Licht der Steinmauern.

39. In der ungarischen Prosa ist dies eines der frühesten orientalischen Tableaus, das keine Kulisse ist, sondern Beobachtung.

40. Als sich hinter Adrianopel die Landschaft öffnete, lag in der Luft schon der salzige Hauch des Meeres.

41. Éva hatte noch nie ein Meer gesehen, und als sie es zum ersten Mal erblickte, sagte sie lange nichts.

42. Für einen Ungarn war Wasser bis dahin ein Fluss gewesen, Ufer und jenseitiges Ufer, hier aber fehlte das jenseitige Ufer.

43. Der erste Anblick der Unendlichkeit gebiert immer Demut, und die Gestalten sprechen von da an leiser.

44. Konstantinopel tat sich vor ihnen auf wie ein über einen Berghang gegossenes Steinmeer, mit Kuppeln und schlanken Minaretten; über ihnen kreisten Tauben, unter ihnen wiegte sich ein Wald von Schiffen im Goldenen Horn.

45. Die Stadt war größer als alle ungarischen Städte zusammen, und diese Zahl allein war schon eine Drohung.

46. Gergely schwieg, denn er begriff, dass der Verlust von Buda kein zufälliges Unglück gewesen war, sondern eine Folge.

47. Der Kerker der Sieben Türme stand bei den Stadtmauern, nahe dem Marmarameer, und wirkte von weitem beinahe sanft.

48. Der gelbe Stein der Mauern glänzte warm in der Sonne, als wäre es gar kein Gefängnis, sondern irgendein alter Palast.

49. Diese Schönheit machte ihn erst wahrhaft schrecklich: Den Menschen bricht nicht das dunkle Verlies, sondern der gleichgültige Glanz.

50. Drinnen saß Bálint Török, der ungarische Magnat, den man mit Versprechungen ins Zelt gelockt und in Ketten weitergeschickt hatte.

51. Seine Gefangenschaft ist eines der bittersten Gleichnisse der ungarischen Geschichte über den Wert des Wortes in der Hand der Macht.

52. Die Reisenden betrachteten die Türme zunächst tagelang nur, denn die Erkundung ist die erste Hälfte der Befreiung.

53. Sie merkten sich die Zeit der Wachablösung, die Zahl der Tore, den Weg der Wasserträger, die Höhe der Mauern.

54. Gergely tut hier bereits das, was er später in Eger meisterhaft tun wird: Er vermisst die Welt, um sie zu wenden.

55. Das Kind, das einst im Sattel des Türken die Bäume zählte, zählt nun Tore und Wächter.

56. Diese Folgerichtigkeit macht Gárdonyis Helden literarisch glaubwürdig: Jede seiner Fähigkeiten wächst aus einer früheren Szene hervor.

57. Sárközi bestach unterdessen einen griechischen Diener, und das Geld öffnete die Münder.

58. Sie erfuhren, dass man den Gefangenen nicht in der tiefsten Kasematte hielt, sondern in einer Turmkammer.

59. Sie erfuhren auch, dass ihn der persönliche Befehl des Sultans bewachte, und das ist schlimmer als jedes Eisengitter.

60. Denn ein Gitter kann man durchsägen, einen Befehl aber nicht.

61. Die Hoffnung begann hier dünner zu werden, obgleich es noch niemand laut aussprach.

62. Gárdonyi hält die Spannung durch meisterhafte Steigerung aufrecht: Jede neue Nachricht führt ein wenig näher heran und ist ein wenig hoffnungsloser.

63. Unterdessen lebte die Stadt ihr eigenes Leben, und diese Alltäglichkeit verleiht der Szene einen eigenen Schauer.

64. Im Basar verkaufte man Feigen, in den Kaffeehäusern erzählte man Geschichten, aus den Moscheen rief fünfmal der Muezzin.

65. Ein großes Reich lebt nicht von Hass, sondern von Gewohnheiten, und das war für die ungarischen Reisenden eine erschütternde Entdeckung.

66. Éva sah einmal am Brunnen eine türkische Frau, die ihr Kind genauso wiegte wie irgendjemand daheim.

67. Der Gedanke, dass der Feind zu Hause auch ein Mensch ist, ist im historischen Roman des neunzehnten Jahrhunderts selten.

68. Gárdonyi erlaubt ihn sich dennoch, weil er nicht zum Hass, sondern zum Standhalten erziehen will.

69. Ihre Unterkunft lag im Haus eines griechischen Wirtes, in einer engen Gasse über dem Hafen.

70. Nachts hörten sie das Klatschen der Wellen und den Ruf des Nachtwächters, und diese fremde Musik ließ sie lange nicht schlafen.

71. Das Gefühl der Fremdheit ist in diesem Kapitel keine Verzierung, sondern die treibende Kraft der Handlung.

72. Denn wer in fremdem Land handelt, dem kostet jede Bewegung doppelt so viel Kraft.

73. Der Plan war schließlich einfach, wie gute Pläne meistens: ein falscher Befehlsbrief und türkische Kleidung.

74. Sárközi fertigte ein in Wachs gedrücktes Siegel, und die Arbeit dauerte Nächte hindurch bei Kerzenlicht.

75. Gergely lernte hier, dass die gefährlichste Waffe des Krieges oft das Papier ist.

76. Eine gefälschte Unterschrift öffnet mehr Tore als eine Belagerungskanone.

77. Mekcsey war ungeduldig, denn der Mann des Schwertes erträgt das Warten schwer.

78. Ihre Streitgespräche sind die lebendigsten Dialoge des Kapitels, denn in ihnen prallen zwei heldische Lebensformen aufeinander.

79. Die eine ist die der offenen Tapferkeit, die andere die des listigen Verstandes, und der Roman gibt beiden Raum.

80. Am Ende entschied dennoch Gergelys Wort, denn die Besonnenheit ist in dieser Geschichte stets stärker als der Aufbrausen.

81. Alle Einzelheiten des Unternehmens waren bereit, als Gergely eines Abends unter seinem Mantel das Amulett berührte.

82. Er wusste nicht, dass in derselben Stunde der Besitzer des Talismans bereits durch die Gassen der Stadt ging.

83. Gárdonyi kippt das Kapitel hier mit einem einzigen Satz von der Hoffnung in die Bedrohung.

84. Die Kraft der Konstruktion liegt darin, dass der Leser mehr weiß als der Held und deshalb an seiner Stelle bangt.

85. Am Abend des Abschieds weinte Éva nicht, sie hielt nur lange die Hand ihres Mannes und betrachtete den dünnen Reif an seinem Finger.

86. mondta halkan, s ez a mondat a titkos esküvőt kötötte ide. – „Vergiss nicht, dass du nicht mehr nur für dich selbst einstehst“, sagte sie leise, und dieser Satz knüpfte die heimliche Trauung hier an.

87. Gergely nickte, doch beide wussten, dass ein Versprechen in solchen Dingen wenig Gewicht hat.

88. Treue und Pflicht sind hier keine Gegensätze, sondern zwei Seiten derselben Münze.

89. Darum lässt sich dieses Kapitel nicht als Abenteuerroman lesen, obwohl ihm keines der Requisiten dazu fehlt.

90. Sein wahrer Einsatz ist nämlich ein sittlicher: Wie weit reicht die Schuld eines Menschen gegenüber dem, der ihn großgezogen hat.

91. Für den ungarischen Leser ist diese Frage besonders vertraut, weil die ganze Geschichte des Landes aus ähnlichen Schulden besteht.

92. Der Morgen, an dem sie mit dem falschen Befehlsbrief aufbrachen, war klar und windstill.

93. Das Marmarameer war glatt wie geschmolzenes Blei, und der Schatten der Türme reichte lang über das Wasser.

94. Gergely trat an das Tor, in der Hand das gesiegelte Schriftstück, und sein Herz schlug wie einst im Wald.

95. Nur war er jetzt kein Kind mehr, sondern Ehemann, Soldat und planender Verstand.

96. Das Tor öffnete sich vor ihm, und dieser Augenblick ist eine der größten Stillen des Romans.

97. Was danach folgt, ist bereits die Geschichte des Scheiterns, doch das Scheitern ist noch nicht sichtbar.

98. Darum schließt Gárdonyi diesen Teil auf der Schwelle, denn die Schwelle sagt immer mehr als der Raum.

99. Der Leser glaubt hier noch, dass es gelingen kann, und dieser Glaube wird das nächste Kapitel schmerzhaft machen.

100. So brach nach Konstantinopel eines der schönsten, vergeblichsten und menschlichsten Befreiungsunternehmen der ungarischen Literatur auf.